nevelés

Régen a gyermekeket olyan kisembereknek tekintették, akiket bármi módon manipulálni lehetett. Ez eredményezte, hogy pillanatnyi helyzetek megoldására a szülők gyakran olyan ígéreteket tettek, amit aztán sohasem tartottak be. Még ma is vannak szülők, akik például egy hisztis roham csillapítására olyan dolgot ígérnek a gyermeknek, amiről eleve tudják, hogy nem fogják teljesíteni. Például: „ha most leteszed ezt a kisautót, holnap apa egy nagy dömpert vesz neked”.

A gyereknevelés szempontjából biológiai követelmény, hogy a gyerek legalább egy gondozóhoz kötődjön. A kapcsolat minősége jelentősen befolyásolja a gyerek lelki és szociális fejlődését: a kötődési tapasztalatok meghatározzák a gyerek viselkedését, valamint a belső képet, melyet a gyerek magáról alkot, és azt a képet, amelyet magában másokról kialakít. Minél erősebb a kötődés, és minél pozitívabbak a hozzá kapcsolódó interakciós élmények, annál természetesebb a gyerek fejlődése és viselkedése.

Négy különböző kötődéstípust különböztetünk meg a gondozóknál.

Nem csak akkor lehet és kell megdicsérni gyermekünket, ha valami igazán nagyot visz véghez, hiszen nem mindennap van lehetősége. Ha kellőképpen motiválni akarjuk gyermekeinket, és azt szeretnénk, hogy kihozzák magukból a legjobbat, és ettől sikeresnek és boldognak érezhessék magukat, akkor a legapróbb dicséretreméltó dolgokat is ki kell emelnünk a viselkedésükben. A legparányibb előrelépést, fejlődést is vegyük észre, és hangsúlyozzuk ki még akkor is, ha egyébként magunkban sokkal többet várunk tőlük.

Bizonyára senkinek nem kell számadatokkal alátámasztani azt a tényt, hogy napjainkban a depresszió milyen gyakori betegség. A magas mércék, a rohanás, a kevés szabadidő miatt idegesnek és kiégettnek érezzük magunkat. Emiatt a legnagyobb veszteség a gyermekeket éri, hiszen ők ebben az életstílusban nőnek fel, és egy idő után ők is idegessé, durcássá, elutasítóvá válnak. Pedig mennyivel jobb lenne, ha gyermekünk nem gubbasztva morogna, hanem mosolyogna, hangosan kacagna, és ez jobb hangulatúvá tenné a mi hétköznapjainkat is.

Nemrégiben egy bevásárlóközpont pénztáránál várakoztam a kígyózó sorok valamelyikében, amikor észrevettem, hogy a mögöttem álló fiatal srác csak egy üdítőt szeretne kifizetni. Mivel nekem jócskán tele volt a kosaram, odaszóltam neki, hogy nyugodtan álljon elém, hiszen ő úgyis sokkal gyorsabban végez, mint én. Ő udvariasan megköszönte a lehetőséget, elém állt, de látszott az arcán a meglepettség, nem számított erre a gesztusra.

Az életszakasz főbb jellemzői: Hívhatjuk ezt a korszakot az önállósodás időszakának is. Megtapasztalható ez minden területen. Oka az éntudat egyre karakteresebb kirajzolódása, amikor is a gyermek individuumként kezdi kezelni magát, elhatárolva másoktól. Ez egyben sok mindent megmagyaráz, többek között a hírhedt hiszti rohamokat is. Az önállósodás mindenben megmutatkozik, hiszen változatos mozgásformák jelennek meg ebben az időszakban: lépcsőzés, ugrás páros lábbal, egyensúlyozás egy lábon, ügyesedő kézmozdulatok.

A gyermekek helytelen viselkedésének és hibás magatartásának oka manapság sokszor abban keresendő, hogy az őket nevelő felnőttek nem élnek a tekintélyükkel. Régebben épp ellenkező volt a helyzet, a gyerekeket azzal rontották el, hogy túl sok tiszteletet követeltek tőlük. A jó kapcsolaton alapuló, valódi tekintély érték, amiért bizony meg kell dolgozni. Csak az a felnőtt tud tekintélyt kivívni magának, aki tiszta és állandó értékrendet képvisel.

Feliratkozás nevelés csatornájára