Szülői kisokos

A gyermekek helytelen viselkedésének és hibás magatartásának oka manapság sokszor abban keresendő, hogy az őket nevelő felnőttek nem élnek a tekintélyükkel. Régebben épp ellenkező volt a helyzet, a gyerekeket azzal rontották el, hogy túl sok tiszteletet követeltek tőlük. A jó kapcsolaton alapuló, valódi tekintély érték, amiért bizony meg kell dolgozni. Csak az a felnőtt tud tekintélyt kivívni magának, aki tiszta és állandó értékrendet képvisel.

Az utóbbi időben egyre elkötelezettebb híve vagyok a beszédértés fejlesztésének. Nem mintha eddig nem tartottam volna fontosnak, de egyre inkább úgy érzem: minden tanulási nehézség hátterében ez a probléma (vagy ez is) áll. Gyakran előfordul ugyanis, hogy azért bohóckodik a gyermek a tanítási órán, mert fogalma sincs arról, mit kellene csinálnia, nem érti, mit mond a pedagógus. Eleinte még próbálkozik (oldalra les, nyújtogatja a nyakát, hátha lát valamit a körülötte lévők munkájából), de általában nem sikerül semmit „kiderítenie”.

Mikor végre elérkezik a várva várt szabadság, sokan olyannyira beletemetkeznek a házimunkába, hogy mikor letelik, úgy érzik, jó lesz visszamenni a munkahelyükre, mert otthon soha nem fogy el a tennivaló.
József Attila sorai is eszembe jutottak erről a témáról:
"Ő csak ment, teregetett némán,
nem figyelt, nem is nézett énrám."
E sorok nem mások, mint a költő panaszszavai, amiért az anyja a házimunkával törődött, ahelyett, hogy egy kicsit vele foglalkozott volna.

Régóta megfigyelték már, hogy a kicsi babák nyugtalanná válnak, ha gondozóik kapkodó, gyors mozdulatokkal végzik a dolgukat az ellátásuk közben. Zaklatottá válnak, az érzékenyebbek még a táplálékot is kihányják, ha túl erős hangok veszik körül, illetve, ha a gondozó durvábban bánik vele.
Ez a viselkedés, a nagyobbaknál is megfigyelhető. Nemegyszer azért problémás: dacos, nyávogós, idegesítő, túlmozgásos, idétlen, indokolatlanul jókedvű, vihogó vagy éppen nagyonis visszahúzódó a gyermek viselkedése, mert ha nem is tudja, érzi az otthonában a feszültséget.

Amikor a kicsik fejlesztéséről beszélünk, mindig valamilyen részképesség előmozdítására törekszünk. A részképességek az agy más-más területeihez kötődnek, előmozdításuk tehát egy-egy agyterület stimulálását jelenti. Egy kisgyermek minél többféle feladattal találkozik, amelyek megoldásához különböző részképességek szükségesek, annál nagyobb jártasságot szereznek a gyakorlások, ismétlések során, az egyes területeken.

Bármilyen korú is legyen a gyermekünk, nem egyszerű vele a nyaralás megszervezése.
Nézzük, mire kell figyelni a különböző korú gyermekeknél:

0-1 éves korig a baba a nyaralásból szinte semmit nem észlel. Számára a nyugalom a legfontosabb.

Az 1-3 éves korú gyermek már észleli a környezetváltozást, de még csak a maga mikrovilágában tájékozódik, pancsol a vízben, szívesen lapátol a homokozóban. Mindenképp pihenős nyaralást tervezzünk, ne cipeljük folyton, mert ettől kimerültté válik. Ha mi magunk kirándulni szeretnénk, vigyünk a nyaralásra segítséget, aki vigyáz rá.

A kisgyermekkortól az első osztályos korig a gyermekekben kialakul az érzék a valódi és a hamis felismerésére.
A hazugságoknak és füllentéseknek a legkülönbözőbb okai lehetnek.
Két- és négyéves kor között a legtöbb gyerekben erős képzelőerő alakul ki. Ebben a korban nehezükre esik elválasztani egymástól a valóságot és a fantáziát.
"A szobámban egy hatalmas, aranyszínű oroszlán lakik, és csak velem áll szóba."

Oldalak

Feliratkozás RSS - Szülői kisokos csatornájára