Mikor végre elérkezik a várva várt szabadság, sokan olyannyira beletemetkeznek a házimunkába, hogy mikor letelik, úgy érzik, jó lesz visszamenni a munkahelyükre, mert otthon soha nem fogy el a tennivaló.
József Attila sorai is eszembe jutottak erről a témáról:
"Ő csak ment, teregetett némán,
nem figyelt, nem is nézett énrám."
E sorok nem mások, mint a költő panaszszavai, amiért az anyja a házimunkával törődött, ahelyett, hogy egy kicsit vele foglalkozott volna.
A szabadság akkor lesz igazán pihenés, ha élményeket hoz. És élményeket leginkább a személyes kapcsolatokból meríthetünk. Így, ha pár nap el is megy a takarítással, rendrakással, törekedjünk arra, hogy mindenki kapjon a figyelmünkből. Legelső helyen a gyerekünk, gyerekeink legyenek, akik hadd élvezzék ki a velünk tölthető időt. Mindenképp legyen pár nap, amit a férj-feleség, a pár kettesben tölt, gyerekek nélkül. Egy évre elegendő töltést adhat a kapcsolatnak ez a pár nap, mikor csak egymásra figyelhetnek.
De kapjanak pár napot a nagyszülők is, akik megélhetik a család, a gyerekek, unokák adta örömöket. A testvérek se maradjanak ki a sorból, mert a családi kapcsolatok is leginkább ilyenkor ápolhatók. Sőt, a házi kedvencekre is szenteljünk egy kis időt, ők is hálásak lesznek érte.
A nyár a lelki töltekezés, a közös élmények időszaka. Nem szabad elszalasztani a lehetőséget, és az ablakpucolást választani a közös kirándulás, strandolás helyett. Az ablakpucolás ugyanis nem nyújt a családnak maradandó élményt.

Deákné B. Katalin