Egyre több szülő fordul hozzám azzal a problémával, hogy az óvónő vagy a tanítónő panaszkodik gyermeke figyelmére, magatartására. A szülők kétségbeesetten keresik a megoldást, hogyan lehetne a kis renitenst megfegyelmezni, a figyelmét hosszabb időre lekötni, a koncentráló képességét növelni. A körülmények felderítését soha nem a gyermeknél folytatom. A kérdéseim zöme az anya általános közérzetére, az apára, a házasságuk minőségére vonatkozik. Ezek a kérdések nem az öncélú kíváncsiskodás miatt hangzanak el, hanem azért, mert tudom, hogy a gyermek körüli problémák az esetek 90%-ában a szülőkhöz vezethetők vissza. A kicsik idegrendszere kivetíti azokat a feszültségeket, amik a családra jellemzők. Ahol nem jó a szülők kapcsolata vagy a szülők a pénztelenség, betegség vagy egyéb okok miatt idegesek, a gyermek is zaklatott. Ahol nem a vidámság, hanem a feszültség az alaphangulat, ott a gyerek is ezt viszi magával a „munkahelyére”. Még csak kipanaszkodni sem tudja magát, mert fel sem fogja, mitől frusztrált. Terhelt, kimerült idegrendszerétől nem telik más, csak figyelmetlenség és rosszalkodás. Akinél a gyerekkel hasonló gondok vannak, ott a kicsinek nem a szidásra, a büntetésre van szüksége, hanem épp ellenkezőleg, nyugalmat sugárzó szavakra, szülői mosolyra, ölelésre. Ha megnyugszik, a problémák is elcsitulnak körülötte.